Get Adobe Flash player

 

„Nincs kisszerep, csak rossz színész” A műfaji határok eltűnnek

 

A Széchenyi Gimnáziumban kis híján osztálytársak lettek Nagy Ervinnel, ha nem a pécsi Művészeti Szakközépiskola tánc szakára megy tanulni. Kicsi korától kezdve szeretett szerepelni, táncolni, szavaló- és szépkiejtési versenyeken indult: - Én egy kicsit több különórára jártam énekből, táncból. Hál’ Istennek a szüleim hagyták azt, hogy kiteljesedjek abban, amit szeretek. Mindketten a Dunaferr Dunai Vasműben dolgoztak, - Szaksz Ferenc és felesége Marika (szerk.) - már nyugdíjasok. Szerettek ott dolgozni, örömmel jártak a munkahelyükre. Családostul együtt mentünk mindenhova. Emlékezetesek számunkra a balatonszéplaki, gyopárosfürdői vállalati üdültetések, amelyekben mi gyerekek is részt vehettünk. Ma is mindenki nagyon aktív, Csilla nővérem és Feri bátyám egyébként a vasműben dolgoznak – derült ki Szaksz Gabriella színművészről, aki tavaly a városunkban tánckurzust indított a legkisebbeknek. Ismerkedjünk meg a dunaferres család tehetséges sarjával.


A Szaksz család legkisebb tagját, az igen mozgékony Gabit, aki a Kohász SE-nél szertornázott, szülei a Vasvári Pál Általános Iskolába íratták. Egy baleset miatt abbahagyta a tornát, s átváltott a klasszikus balettre. Tomcsányi Éva és Wünsch László balettmesterekhez járt a Bartók Színházba, ahol jazz balettet is tanult. A tánc olyannyira jól ment neki, hogy iskolát váltott, átvették a Mező Imre Általános Iskola táncszakára. A néptánc alapjait Mucsi Sándorné Magdi nénitől sajátította el. Az iskolaváltás azért is jót tett, mert előző iskolájában folytonosan a testvéreihez hasonlítgatták, így megszabadult ettől a tehertételtől. Később táncolt a Hegedűs Sándor vezette Flash Táncegyüttesben is.

altSzaksz Gabriellát hallgatva, feltűnik, hogy rendkívül szépen és választékosan beszéli az anyanyelvünket. Ezt részben annak tulajdonítja, hogy azokon a bizonyos hétfői napokon, amikor még nem volt adás a televízióban, a család összejött, mindenféle játékot kitalált: - Előkerültek a társasjátékok és Anyukám tanított bennünket énekelni. Az én drága jó Édesapám imádja a verseket, Radnóti Szerelmi ciklusa a kedvence, s a verses köteteket sűrűn emelgettem le a polcról. Mivel nekem nem okozott nehézséget, gyakran szerepeltettek iskolai ünnepségeken.

A középiskola elvégzése után nem tudta eldönteni, merre tovább: - Táncos, prózás kategóriák különülnek el a színházban, én pedig mindkettőben képeztem magam. Nem tudtam dönteni, melyik felé vegyem az irányt. A színésznek a „táncos” csak táncos marad, a táncosnak a „színész”, csak színész marad. Ma már az a legjobb, ha a színész mind a három dologhoz ért: a prózához, az énekhez és a tánchoz. De a legeslegjobb, ha mind a három dolgot kiválóan műveli. És mindezek mellé egy nagy adag szerencse is kívántatik. Az időt nem szabad sürgetni, a szerepekre, kiváltképpen a főszerepekre szakmailag és emberileg meg kell érni.

A középiskola után végül is a Penta Rádióhoz, majd az El-Do Rádióhoz került hírszerkesztő-bemondónak: - Megtanultam a hírszerkesztést, hírolvasást, műsort vezettem, filmajánlókat készítettem. Nagyon megtetszett, olyannyira, hogy a mai napig a Jazzy Rádiónak, (90.9 Hz) dolgozom, annak vagyok a hangja. Ez azt jelenti, hogy reklámokat mondok fel. E mellett egy hangstúdióba szoktak hívni országos tv és rádió reklámok hangalámondására. Még a középiskolának köszönhetően részt vettem egy németországi turnén, német-magyar koprodukcióban készített színházi előadáson, operettszínházas táncosokkal. Megcéloztam a Színművészeti Főiskolát, s közben jártam art-jazz tánckurzusokra.

A felvételin a második fordulóig jutottam, s kiestem. Szakirányú végzettséget a Teátrum Színi Akadémián szereztem. Félévkor és év végén a vizsgaanyagok nézőközönség előtt játszott színházi előadások voltak. Így adtuk elő például a Koldusoperát, amiben Pollyt alakítottam. Székesfehérvárra Péterffy Attila színházigazgató társulatához kerültem évados szerződéssel, ahol nagyon jó szerepeket kaptam. Matus György pártfogásába vett, Esztergályos Cecíliától, Kállai Ilonától, Kuna Károlytól és Szabó Gyuszi bácsitól kaptam a legjobb instrukciókat. Milyen érdekes az élet, a lányával, Szabó Zsófival együtt dolgozunk a „Jóban rosszban” televíziós sorozatban. Még ekkor is próbálkoztam a színművészetivel. Ezúttal a harmadik fordulóig jutottam. Ezt követően a szabadúszó létformát választottam. Dolgoztam a Fővárosi Operett Színházban, a Győri Nemzeti Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, egyszerre voltam a tánctagozat tagja és a színház színésze. Sajnos, egy bokasérülés több mindent megváltoztatott. 

Az önértékelést az ismertség alaposan megtépázza. Ettől mi óvja meg?

A művészi színvonalat nem elég elérni, azt meg is kell tartani. Pethes Gyuri bácsi színész mesterség tanárom mondása jut erről eszembe. Megkérdezte Latinovits Zoltántól, amikor az nagyon rosszkedvű volt, mi a baj? - Hát az, hogy nagyon rosszat írt rólam a kritika – jött a válasz. Erre Gyuri bácsi: - Az baj. Elhiszed, ha rosszat írnak rólad? Akkor azt is elhiszed, ha jót.

Gabinak a legfontosabb, hogy a nézőket élményhez juttassa, bár szerinte az sem árt, ha színjátszás közben ő is jól érzi magát. Arra a kérdésre, hogyan viseli, amikor az óhajtott szerepet másra osztják, ismét Pethes Gyuri bácsit idézte: „Nincs kisszerep, csak rossz színész.”

Példaképe Esztergályos Cecília: - Dolgoztam Cilikével a Vörösmarty Színházban, szakmailag kiváló, s felkarolta a fiatalokat. Ízig-vérig nő. Szaksz Gabi a számára legkedvesebb előadások közé sorolja a Körmagyart Székesfehérvárott, az Anconai szerelemeseket Győrben, Miskolcon és Kalocsán, a Hotel Mentolt Miskolcon. Szívesen dolgozott a Rippel fiúkkal is.

Minden hét csütörtök délutánján az MMK-ban táncot tanít kicsiknek. Miért éppen rájuk esett a választása?

A tánctanítás gondolata a bokasérülésem kapcsán merült fel, amit megelőzött már a Madách Színházban egy térdsérülésem. Több felkérésem volt már korábban, például rádiós- és színészkolléganők részéről. A legkisebbekben kezdtem el gondolkodni, mit is tudnék átadni nekik, értékrendben, tudásban. Ők még nyitottak, őszinték, formálhatók. A tánc szívósságot, kitartást, akaraterőt, fizikai állóképességet, szellemi koncentrálóképességet ad. Nekem a mozgás fegyelem, kötelesség volt. Feszültség levezetésre, mozgáskoordináció fejlesztésére alkalmas, amire a mai gyerekeknek is nagy szükségük van. Két évvel ezelőtt a Fővárosi Művelődési Házban vezettem be a mozgás- és koordinációs készség fejlesztésére alkalmas tánctanítási módszeremet, amihez egy szocioterapeuta képzésen tanultakat is beépítettem. Dunaújvárosban az MMK-ban is elindítottuk a Musical-Tánc-Tanítás-Másként. Bízom benne, hogy városunkban, ahol a táncnak akkora kultúrája van, népszerűségre tesz szert ez a korábbiaktól eltérő kurzus.

 

                                                                                                          Szente Tünde

Módosítás: (2012. február 27. hétfő, 08:13)

 
Keresés